Az alaptörténet követi a Sztrugackij-novella és a Tarkovszkij-film vonulatát: Valamikor 20 évvel ezelõtt ismeretlen, hatalmas erők – földönkívüliek, angyalok, ki tudja? – látogatták meg a bolygónak ezt az Isten háta mögötti szegletét, s egy pillanat alatt eltüntették az ott lakókat. A terület Zónává változott, a földi fizikának ellentmondó különös – és szinte minden esetben gyilkos – belső törvényekkel a külvilág elõl szigorúan elzárva. Csak Sztalker és a vele hasonszőrűek reszkírozzák meg – a Zónában talált földönkívüli itemekért kapott nyomorúságos keresmény reményében – a behatolást, s olykor-olykor útitársak becsempészésére is sor kerül, némi baksisért. A Zóna ugyanis titokzatos tulajdonsággal bír – közepén, a cirill-betűs varázsjelekkel telepingált Szobában (Kómnata) állítólag teljesülnek a legtitkosabb álmok, vágyak.

A darab világa a XXI. sz. elejének magyarországi viszonyaira hajaz. Ehhez képest a történetbeli Zóna a Bázis.

Vannak-e lehetõségeink, vagy sem? Jogosan panaszkodunk, vagy talán csak rinyálunk? Van-e remény, vagy az csak valami idegenszívű aknamunka? Az emberi alaptevékenységek tisztességes (és itt a hangsúly a már senki által pontosan definiálni nem tudott tisztességen van!) folytatásához is minimum szentnek kell lennünk. Van ez a Sztalker, aki azzá válik. És mi? Egyáltalán És mi?

Sétálószínházi előadás, melynek során a nézők bejárják a Bázist. Kényelmes cipő viselete javasolt!